Talán majd egy napon ...

Talán majd egy napon,

mikor holthiányom éget,

előveszed tollad, azt az ezüst-kéket,

és verssel írod tele a fehér lapokat.

Azon lapokat,

melyek úgy vágyták a kedves szavakat,

mint én a belőled áradó gondolatokat.

Talán majd egy napon,

észre fogod venni,

csak egyetlenegy szív volt,

mely vérzőn és holtan is

szívedbe kapaszkodott,

hogy általa, s benne tudjon

halhatatlan lenni.

Talán majd egy napon

úgy értékelsz engem,

mint, ahogyan én azt

elképzelni mertem,

s úgy tekintesz rám,

mint gyémánt diadémra,

mely elveszített fényét

homoksírba sírta.

Kun Magdolna