Az én kincseim

Adott nekem a Jóisten olyan kincseket,

amitől tündöklőbb fényű semmi sem lehet,

mert azok úgy ragyognak benn a jó anyai szívbe,

mint kicsiszolt gyémánt, naptükörbe égve.

Adott nekem a Jóisten két ölelő kezet,

mellyel minden könny-nyomot letörölhetek,

amelyek lelküket sértené, és szívüket fájná,

s melyek arcukon mélyülne nehéz bánatránccá.

Adott nekem a Jóisten boldog éveket,

hisz ölelhetnek engem is a gyermeki kezek,

s majdan könnyet is ejthetnek, ha véget ér az út,

az-az út, hol életünk, már csak emlék-múlt.

Kun Magdolna