Van, mikor
nincsenek mondatok
és nincsenek szavak,
csak némán hulló
könny,
mely arcunkon szalad.
Szalad–szalad végig,
kéretlenül folyva,
mert tudatosul
bennünk,
hogy gyermekeink eljutottak
abba a felnőttkorba,
ahol az anyák már
nem dúdolhatják,
-aludj kicsim, aludj
szép jó éjszakát-
Minden gyermek
ajándék,
Isten ajándéka,
mit másnak kell, hogy
adjunk,
ha majd elénk kerül valaki
az élet írta sorsba.
Kun Magdolna
Én is ilyen sírósfajta vagyok, "bután hulló könnyek" rabja...már néha röstellem, hogy a Himnuszon is elbőgöm magam... szép a versed.
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésMi már oly sok mindenen keresztül mentünk és oly annyira megtanultuk valójában mit is ér az élet, mik azok a dolgok, amiket kincsként őrzünk bennük, úgy, hogy csak hadd hulljanak azok a könnyek, amik szívből jönnek.
köszönöm, hogy itt voltál.
Ölellek. Magdi
Kedves Magdi!
VálaszTörlésOly szépen írod le, mi annyira nyugtalanítja anyai lelkünk, szívszorítóan megható és általa megkönnyebülést hozó is, hogy van Valaki ki e "fájdalmas" - örömet szavakba önti, mint tehetséges szobrász nyers falatnyi kővéből a remekművét.
Jó olvasni, köszönöm, hogy olvashattam:
Bagira
Drága Bagira!
VálaszTörlésMi, Anyák, sosem látjuk felnőttnek gyermekeinket. Azokhoz az évekhez ragaszkodnak emlékeink, amikor még ölünkbe dajkálva mondtunk nekik meséket, és ringatva altattuk őket.
Szívünk mélyén tudjuk, hogy ez sajnos nem lehet így mindig, de mégis olyan nehéz idővel
elfogadni azt a tényt, hogy felnőve már nem kapunk olyan fontos szerepet az életükben.
Nagyon köszönöm kedves és megtisztelő gondolataid.
Szeretettel. Magdi