s könnyülnek válladon
az életteli terhek,
ahol akad még számodra,
annyi boldog nap,
amitől a szív-parazsa
vágy-lobogást kap.
Mindig arra haladj,
amerre még látod,
varázslatban fogannak
az ifjúkori álmok.
Álmok mikben
nincsenek aláhulló könnyek,
akkor sem, ha számuk
napról-napra több lesz.
Mindig arra járj, hol
élénkszín az emlék,
hol nem fedik fényét
szálló homokszemcsék,
és nem temetik maguk alá
rozsdaszín levelek,
melyeknek egynyári
világa lelkeden üt sebet.
Mindig arra menj,
hová visszahúz a szíved,
ahol tisztán láthat
szemed minden kedves helyet,
mert nem takarja
báját buta könnyhomály,
mikor lépteid léptem nem követi már.
Kun Magdolna
Ezt most jó tanácsnak veszem :)Köszönöm Eszter
VálaszTörlésÖrülök, hogy így gondolod drága Eszter:)
VálaszTörlésKöszönöm!