Kinyíltam előtted

Kinyíltam előtted, mint kelyhét bontó virág,

hogy lelkem titkait egyedül, csak te lásd,

s azt is, mennyi fájdalom szórta magát szét

ott, hol görnyedt lett a váll, s meghajlott a térd.

Úgy nyíltam ki előtted, mint nevenincs árva,

kinek becéző szó volt az élet gazdagsága,

s ki nem vágyott másra, csak olyan boldogságra,

amiben a szívnek van még igazsága.

Kinyíltam előtted, mert bízván tudtam azt,

ha mindenki más elhagy, te akkor is maradsz,

s te majd akkor is követsz, ha létem illatát

sárgaföldbe temetik a homokkatonák.

Kun Magdolna