Mama,
te mutattál utat
mikor csavargó lépteim
rossz irányba vittek,
s bántó szóval győztem
minden igaz tetted.
Mikor elfordultam tőled,
s nem fordultam vissza,
bárhogy könyörögtél
jó és rossz napokba.
Te mutattál utat mama,
ha más igazát védtem,
mikor hagytam, hogy te legyél
ártó ellenségem,
pedig tudtam,
mennyire fáj, hogy veled dacolok,
veled, aki életet és védelmet adott.
Megbántam már mama,
minden tévedésem,
minden bűnöm megátkoztam,
minden ifjú vétkem,
de hiába a megbánás,
hiába a sírás,
már nem ad soha feloldozást
a sír temette
jóság.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.