Nézd a fát mily csendben
könnyezik,
mikor napláng marja háncsos
sebeit,
s mikor vihar töri
ketté száraz ágait,
mely hervadásba lopja jövőálmait
Nézd a fát, a hőst,
mily bátran viseli,
mikor tolvajmód az ember
gyümölcsét veszi,
s mikor leszakít ágáról néhány
levél-gyermeket,
mit az őszi avar mélye csendben eltemet.
Lásd, ez az igazi
életért futás,
mikor túl élsz száz
és ezer kínhalált,
és még sem adod fel
önnön harcodat,
mert végtelen benned az ember-akarat.
Kun Magdolna
Nézem. Én mindig nézem. :)
VálaszTörlésTudom, mennyire tiszteletben tartod a fákat:)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt voltál!