Futnék hozzád mama

Futnék hozzád Mama,

jaj, de nagyon futnék,

ha nem tátongna előttem

tárulkozó mélység.

Ha nem szállna alant

sok árva homokszemcse,

mit dühöngő szél fúj

a rozsdálló keresztre.

Futnék Mama, futnék,

olyan gyorsan futnék,

hogy hajam pántlikája,

kibomló fürtjeimen

ide-oda szállna,

akárcsak szélfútta hajamnak

puha vékony szála,

mi oly fényt vetne rád,

mint az aranyló telihold

gyémántos sugára.

Futnék Mama, futnék,

míg élek, addig futnék,

de hiába ha nem érhetlek el,

akkor sem ha távolságunk

egy lépés-közel.

Mert csak sírodig juthatok,

csak sírodnál állhatok

hallgatagon, csendben,

míg egy napon rád nem simul,

fehér brokát selyemből szőtt 

virágszirom leplem.

Kun Magdolna