A hold,
minden éjjel azt súgta
a csillagruhás éjnek
- szeretlek nagyon-
De bármily nagy
vonzalom
árad is feléd,
ékes varázsfényem
soha nem adom.
Mert e mesés
varázsfény
csak azt illeti,
ki őszülő dérhajam
szálként öleli,
és puha kézzel
simítja azt
szálfaegyenesre
mindaddig a percig,
mindaddig a napig,
míg az elhajló
tincsek
szemkönnyig nem érnek,
s ott egy halk sóhajjal
lesznek
összekeveredve.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.