Aranymadár

Fogoly lettél aranymadár,

érzelmeid foglya,

fénynek, árnynak követője,

távol csillagokba.

Mégsem vágysz szabadságra,

mégsem repülsz el,

inkább velem maradsz, engem ölelsz

gyöngéd hűséggel,

mert az a madár, kinek szárnyát

puha tenyér zárja,

az mindig tudja, merre is van

igazi hazája.

Kun Magdolna