Este van mama,
fáradt szemem
könnyes.
Ajkam görbületén
néhány sóhaj reszket,
mert mindenki elhagyott,
aki szeretett,
aki ápolta, védte,
érzékeny lelkemet.
Látod mama már senkim
sem maradt.
Mindenki elfutott,
mindenki elszaladt
onnan, amerre én jártam,
ahová elvitt sárban
járó lábam.
Pedig jó ember vagyok,
hisz arra haladok,
amerre egykor halk
nyomodat léptem,
s amerre visszadobbant
szívem
szíved közelében.
De látod, mama, nélküled mégis
egyedül vagyok,
egyedül vagyok,
mint a magányosan kóborló
veszett farkasok.
veszett farkasok.
Kun Magdolna
A farkas, misztikus lény. :)
VálaszTörlésIgen, van benne misztikum az biztos:)
VálaszTörlésKöszönöm látogatásod!