Karácsonyok tükrében

Ma régi karácsonyok tükrében szépítgetem magam,

abban nézem vissza az elmúlt éveket,

abban keresem meg azokat az eltávozott lelkeket,

akiket még most is nagyon szeretek.

Ahogy nézem a tükröt, mintha anyám látnám benne,

törékeny arcát a nagykendő alatt,

simogató kezének ezer szakadt ráncát,

mely kidomborította a kék-érfalakat.

Anyámat követi drága Nagymamám,

aki egyszerű ruhában is csillagként ragyog,

akinek mosolyától fénylik fel a lelkem,

mikor álmaimban azt mondom

- Mama itt vagyok-

Távolabb egy búzamezőn Nagyapámat vélem,

ahogy glédába rakja a kévesorokat,

amiket két kezével aratott, két kezével hordott,

hogy bő halmokba gyűjtse a kenyérillatot.

Mellette húgom áll, két kezében virág,

kékszínű talán, mely kissé hervatag,

de gyermekies mosolya, mely ajkára simul,

felfrissíti azt egy pillanat alatt.

Apám szeme halványan dereng,

nem látom hó-tisztán a hulló könnyeket,

csak itt belül fényesedik élénkké bennem,

mikor fájdalmának ékes cseppje

pillámon remeg.

Kun Magdolna