Azt mondják, minden
sebet begyógyít az idő,
minden fájdalomra
lesz enyhülő vigasz,
s ahogy szárnyra
kapnak felettünk az évek,
könnyeink is lassan
mind felszáradnak.
Azt mondják az
embernek, azt is ki kell bírni,
mikor társ és barát nélkül
egyedül marad,
s mikor tajtékzó,
bősz hullám sodrásaként éri
a kénkőként zúduló heves
indulat.
Azt mondják szívünk
százszor is megszakad,
s mégis-mégis összeforrja a vérző részeket,
hogy azoknak halálosan
mély pengenyomából,
maradandó sebhelyek ne lehessenek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.