Lepkeszárnyaim nem
színezték szavak,
s nem tarkították
szép gondolatok,
galambszürkeségét a
sors festette meg,
az adott rájuk
bús-árnyalatot.
Így szálltam szürkén
magas ég-közelben,
vágyódva arra, hogy
én is az legyek,
akiről egykoron majd
oly történetet írnak,
mit a legcsodásabb
pillangó is megirigyelhet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.