Mikor szívedre
fagyott a ködös, hideg pára,
jégvirágot nyílt az
édenkertek fája,
s átdermedt törzséről
könnyként pergett le,
zúzmarába hantolt
sárgult levele,
mert a fátyolszerű
ködben te sem vetted észre,
hogy a nyári
virulásnak, hervadás a vége,
hisz, ha szívünket az
érzés már nem melegíti,
oldhatatlan jég lesz,
mely körbekeríti.
Kun Magdolna
Csodaszép, igaz gondolatok.
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
VálaszTörlésKöszönöm!
Szeretettel.Magdi