Késő őszre jár - már
hó-szemcsés a táj-
a rozsdás avar alatt
egy fagyott kismadár.
Vértől ázott tollain zúzmaracsepp
remeg,
mit a szél-hordott
falevél maga alá temet.
Volt-e álmod, nyári
álmod, halott kismadár,
repültél-e vadvíz felett,
mint a gyors sirály,
vagy magányosan szálltál
a felhők tetején,
mikor szárnyaidra
zuhant a csillagtalan éj.
Most könnyű tested
lebegését sírja-e a párod,
visszavár-e
fészkedbe, ami könnytől ázott,
vagy feledésre
ítéltettél, annak is, ki szeretett,
kiért talán
feláldoztad önmagad, s az életed.
Van az úgy kismadár,
hogy minden elveszik,
ami régvolt, ami szép
volt, elenyésztetik,
s nem marad más
hátra, csak néhány toll darab,
ami történetbe
karcolja fagyhalálodat.
Kun Magdolna
Halálos mosoly...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Hókristályú tél
VálaszTörlésfagyott madáréletek
jégtemetője
Köszönöm!
Szeretettel.
Magdi