A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. november 5., hétfő

Kismadárka




Késő őszre jár - már hó-szemcsés a táj-
a rozsdás avar alatt egy fagyott kismadár.
Vértől ázott tollain zúzmaracsepp remeg,
mit a szél-hordott falevél maga alá temet.

Volt-e álmod, nyári álmod, halott kismadár,
repültél-e vadvíz felett, mint a gyors sirály,
vagy magányosan szálltál a felhők tetején,
mikor szárnyaidra zuhant a csillagtalan éj.    

Most könnyű tested lebegését sírja-e a párod,
visszavár-e fészkedbe, ami könnytől ázott,
vagy feledésre ítéltettél, annak is, ki szeretett,
kiért talán feláldoztad önmagad, s az életed.

Van az úgy kismadár, hogy minden elveszik,
ami régvolt, ami szép volt, elenyésztetik,
s nem marad más hátra, csak néhány toll darab,
ami történetbe karcolja fagyhalálodat.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Halálos mosoly...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Hókristályú tél
    fagyott madáréletek
    jégtemetője

    Köszönöm!
    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.