Kicsi sárga rózsa

Rácsok közt is illatoztál sárga kicsi rózsa,

melengetted fagyos lelkem, mikor télre járt,

s úgy virultál mellettem élénk varázsszínben,

hogy nyárlevelet hajtottak a zúzmarájú fák.

Emlékszel, fáztam, mindig-mindig fáztam,

mint kinek hűlt ajkára nem leheltek csókot,

mint kinek bús-szíve tájékát sohasem becézték,

május-fényben felvirágzó pihe-puha bókok.

Sok-sok év elszállt már sárga kicsi rózsa,

sok bántó szó elbujdosott hamvas szirmodba,

sok könny melléd hullott avarléptemből,

mikor bakanccsal taposta az idő láb-nyoma.

Már csak emlékem vagy te bűbájos kis virág,

 azokban a fel-felvillanó percpillanatokba,

mikor visszalopja lelkembe lángszínét a nyár,

és forró csókot lehel fagyos ajkamra.