Anyám könnyei

Drága jó Anyám,
hányszor láttam szemed
könnypárában égve,
mikor nem volt mit főznöd
a családnak estére.
S hányszor éreztem,
szíved, hogy szakadt,
mikor éhesen sírtunk
paplanunk alatt.
Ma már van mit enned,
szép ruhád is akad,
ma már gyermeksírás sincsen
az éjek leple alatt.
Ma már jól vagy Anya,
nem gyötörnek kínok,
mert földhomokba zárták
vérrel megírt
sorsod.

Kun Magdolna