Te már nem érted
a szívszavát,
mert rég elfeledted,
hogy dúdolt az,
válladon
áloméneket.
Te már nem érted
a lélekhangját
miért is zokog,
ha toll karcolja véresre
a hófehér lapot.
Te már nem tudod
a sírást megállítani,
ha újabb cseppként
záporoznak.
a bántás nyomai.
Te már nem érzed,
ha szükséges
néhány gondolat,
mi színesebbé tenné
a vesztes napokat.
Te már meg sem hallod,
ha feléd kiáltom,
hogy hull darabokra
érzésvilágom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.