Senki sem tanított
arra,
hogyan kell a lelket
edzettebbé tenni,
s hogy kell az élet
csattanó pofonját
megalázottan is
magunkon viselni.
Senki sem tanított
arra,
mit kell akkor tenni,
ha egyfolytában
könnyezünk,
s a temérdek csepp kezd a szűk hörgőkön
fojtókötél lenni.
Senki sem mutatta,
mikor szakad el
az a végtelennek tűnő
érzelemfonál,
ami rongyként foszló tudatunkat
összefoltozza,
összefoltozza,
és senki sem mondta,
miért lesz a szép szavakból
olykor,
semmitmondó tőmondatok átkos halmaza.
Senki nem szólt
akkor,
mikor utolsó
mentsváram felépítettem,
hogy az egyszer szét fog hullani,
mert bármily
szilárd és erős egy építmény,
ha alapjából hiányzik
valami,
a legerősebb fala is
le fog omlani
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.