Anna

Anna egyszerű, hétköznapi asszony,

ki magán viseli az életnyomait,

s mindazt a fájdalommal átitatott időt,

mely könnyekké gyűrte vásott napjait,

Anna mégis más, mint a többi asszony,

őt körüllengi valami különös varázs,

melynek közelében úgy érzi az ember,

visszanyerte értékét ez a becstelen világ.

Anna nem csak örök, de szépséges nő is,

arcvonása, szeme, csupa-csupa báj,

s hangjában ott van az a nyugtató dallam,

ami fáradt lelkünkbe erőt muzsikál.

Anna, testvér, szülő, de leginkább barát,

olyan barát, kiben végtelen a jóság,

aki kérés nélkül tudja, hogy segíteni kell,

ha pellengérre állít a kegyetlen valóság.

Anna számunkra egy biztos talapzat,

olyan alap, mely nélkül nincsen mesevár,

hisz nélküle nem volna melegedő otthon,

sem álmokat sejtető, csillagfényes nyár.

Kun Magdolna

Szeretettel: Annának