A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. június 5., kedd

Téli mese...


Volt egyszer egy lány, egy mesebeli lány,
kinek jégből volt érzéketlen szíve,
s kinek csókja a megtestesült halál volt,
mikor hódolói ajkait megérintette.
A lány nem tudott szeretni,
nem telt meg szíve soha melegséggel,
akárhány fiú rajongta is körül,
a benne lévő fagyot nem hevítették fel.
A lánynak nem voltak könnyei,
nem tudott sírni és nem tudott nevetni,
de talán pont ezért a másságért tudták őt
a kikosarazott kérők annyira szeretni. 
Még azt sem bánták, ha jégszobrokká váltak,
mert a szerelem oly hatalmas volt bennük,
mint maga a végtelen imádat,
miben benne élt mély, s eltitkolt keservük.
A jégszobrok sokasodtak, egyre többen lettek,
míg egy különleges napon új fiú érkezett,
kinek tűzből volt a szeme és tűzből volt a szíve,
s kinek közelében senki sem didergett.
Szép volt a fiú, nagyon-nagyon szép,
s a lány azonnal beleszeretett.
Mikor ajkuk egymáshoz simult,
a lány hideg szíve érzéssel telt meg,
s arról úgy olvadtak le a zúzmarás szemcsék,
mint forró napsütésben a hókristálycseppek.
Már nem volt többé jégszívű a mesebeli lány,
mert a szerelem emberré emelte,
s olyan apró lángból álló szívet adott neki,
ami egész életét boldoggá
tehette.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése