Ha csendes érzelmünk
elcsitul végleg,
s nem marad belőle
csak gyengéd kézfogás,
vigyük bele abba a
kézfogásba mindazt a szépet,
mit veled élhettem
meg, oly sok éven át.
Ha szemünk bája már
megkopottan nevet,
s abban homályos lesz
minden fénysugár,
lopjunk szunnyadt
színeibe felparázsló tüzet,
hogy túllobogjon benne
a lángperzselő nyár.
Ha hűvös esték
árnyaitól megremeg a szívünk,
és túl szűkössé válik
a köztünk lévő tér,
lelkedben készíts
majd lágy fekhelyet nekünk,
melynek kiterjedt ragyogása
a csillagokig ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.