Soha ne menekülj,
és ne zárd ki magad
saját világodból,
csak azért, mert most
túl zajosak
a benned dúló hangok.
Hidd el, lassan eltompulnak,
s ugyanolyan halkká
válnak,
mint a kezdet
kezdetén,
mikor tarka-barka
csend ölelt át,
és szívdallamok
bongtak köréd
nyárvirág-harangot.
Ne adj kétséget a
holnap örömének,
hogy aztán roskadtan
mélyülj
kínod mélységébe,
és erőd sem legyen
felkúszni
a felszín tetejére,
hisz, ha álmaidról
lemondasz,
és gondolkodás nélkül dobod
egy feneketlen kút kiapadt
medrébe,
csak sós könnyeket
hullámzik,
annak tükörvízen hajókázó
mesebeli vége.
Vers:Kun Magdolna
Onnét nem, onnét soha ... :)
VálaszTörlésFurcsák vagyunk mi emberek, kedves Józsi!
VálaszTörlésMind tudjuk mit kellene tenni, mikor fájdalom éri a barátunkat és mi saját magunk soha nem tesszük önszántunkból ugyanazt.
Köszönöm látogatásod.
Szeretettel.Magdi