Még hallom lépteinket
a régi úton át,
ott ahol kőkavicsok őrzik
kettőnk lábnyomát.
Ahol még nyárillattól
szépülnek
a búzavirágrétek,
s ahol a tovatűnő
évek,
faháncsokba vésnek,
minden zöld levélbe
ágyazódott
színes emlékképet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.