Ha már
szeretni nem tudsz,
legalább ne bánts.
Ne vetkőzd le azt,
amit belénk varázsolt,
két egymásra gömbölyödő
érzelem-fonák.
Hisz nem rég még,
év-kristályok vonztak
minket
rejtett csillagútra,
ahol mindig volt
időnk,
néhány lopott csókra.
Tudod, hogy a bántás,
elevenen éget,
akkor is, ha végleg
kihunytak a fények,
mert érezned kell
azt,
milyen nagyon fáj,
ha szokott utunk
végén
nincs már, aki vár.
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.