A bántástól sír
mélyen másvilágú lelkem,
az övezi dróthálóként
gondolataim,
attól hallgatnak azok
a megmásuló szavak,
melyek önmaguktól halnak
az érzés romjain.
A bántás az, mely
formál, alakít és sorvaszt,
az vet sötét tónust a
kialvatlan éjre,
az nyomja rá
szenvtelenül tűzbélyegű csókját
az álommesék igazának
szív-történetére.
Kinek lágyesésű
lelket adott a mindenható Isten,
nehezebben viseli el
az élet nehézségét,
mert minden olyan
gyötrelem, mi új utat nyitott,
homlokára gyöngyözi a
könnyek verítékét.
Egyetértek, egyet érzek ... :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy egyetértesz velem kedves Józsi:)
VálaszTörlésKöszönöm látogatásod is.
Szeretettel.Magdi