A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. május 22., kedd

Elgyengült szívvel...


Talán eljön az-az idő is,
mikor tudatunk nem enged akaratunknak,
és nem fogunk ráismerni régi önmagunkra.
Mikor rászorulunk mások segítségére,
akik emberségből hívnak,
néhány kegyelemből adott
csöppnyi kis falatra.  
Akik majd tudni fogják, hogy az időhomok
egyazon szemből von mindenkire fátylat,
s nem válogatja, ki jogosult arra,
hogy az idősödő arcra, ne torzuljon
az évek nyomorából összegyűjtött
ráncot rejtő bánat.
Talán gyűlölet is vegyül a sajnálat közé,
ha kiszolgáltatottként viseltetünk
mások irányába,
hisz még azok is megtagadnak bennünket,
kikért egykoron az életünket adtuk,
viszonzást és hálát,
vissza sosem várva.
Talán mindez azért van így,
mert ez az öregség éveinek reánk szabott ára,
s azért, hogy tudattalanul induljunk oda,
ahol örökifjú a lélek
halhatatlansága.

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése