Isten,
emberformára
teremtette
a különleges fákat,
azért, hogy a másság
feltűnő legyen,
s az ember megtanulja
azt,
hogy a sors,
nem aszerint osztja a
kártyalapokat,
kiben mennyi,
s milyen a lélek-érzelem,
ha nem aszerint,
abból ki mennyit ad
annak,
akitől elvették mások,
kik nem kapták meg
jutalmul
a kibírhatóságot,
mert erejüktől megfosztották
azok,
kiknek csak a hatalom volt
életükben
a legszentebb dolog.
A Sors, olykor olyan, mint egy jó dajka, megtanít indulni, továbbhaladni az előre rendeltetett úton, majd megtanít arra, hogyan segítsünk másoknak is elindulni. Ha azonban kapzsi módon többet követelünk tőle, egy pillanat alatt feje tetejére fordítja az egész életünket. Mert a Sors nem szívleli az emberi mohóságot. Az Életfáról írt versed szép, és megszívlelendő.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam!
Ölellek őszinte szeretettel: Dana
Meg kell tanulni a szereteten osztozni, nem akarhatunk mindet önmagunknak úgy, hogy mások semmit sem kapnak belőle. Talán a fák titkai rejtik mindarra a választ, amit az ember
VálaszTörlésévszázadok óta nem ért meg. Mindig az a fa emelkedik a legmagasabbra, amelyik nem akar
a társa fölé nőni, mert a sors, mindig a szerénységet és egyszerűséget helyezi előbbre
s nem a kapzsiságot.
Köszönöm szép gondolataid drága Dana!
Ölellek szeretettel.Magdi
Nagyon szép. Köszönet érte! :)
VálaszTörlésÉn köszönöm megtisztelő szavaid és kedves látogatásod, Józsi!
VálaszTörlésSzeretettel.Magdi