Az igazi barát...

A barát nem kérdezi, miért könnyezel,

hozzád lép és letörli szemedről a cseppet,

majd átölel karjával, és csak ennyit mond,

ne félj a holnaptól, míg itt vagyok melletted.

A barát nem jár mérföldekre tőled,

akkor sem, ha rögös útja csillagokba réved,

mert a barát meglátja, ha bánat üli arcod,

s átlépi a végtelen, hogy elérhessen téged.

A barát mindig érzi, ha görnyednek a léptek,

és átveszi helyetted elkorhadt kereszted,

hogy az övével vigye mindaddig a percig,

míg nem érzed erejét, hogy tovább vihessed.

A barát ott van akkor is, ha álmaid vesztek,

s egy halk mozdulattal megfogja a kezed,

majd önkezével felemeli, és szívére helyezi,

hogy annak dobbanása eggyé váljon veled.

Az igazi barát így, ilyen tisztán
és önzetlenül szeret…

Vers:Kun Magdolna