A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. május 1., kedd

Átformálva...


Nem tornyosul már lelkemben a szó,
visszafogott lett a bohó álmodó.
Csak merengésem az, ami még a régi,
abból tudok még szavakat igézni.

Valaha oly könnyen íródtak a szavak,
nem kellett hozzá szöges vasakarat,
de mióta megsérült az érzés vékony fala,
dőlt rom lett a betűk ékes sorhalmaza.

Milyen mássá válik idővel az ember,
ha felruházzák őt egy különös jellemmel,
mely úgy formálja át szíve ritmusát,
hogy nem ismeri fel a saját dobogást.

Ha nem magától változik egy tudatállapot,
nem szerezhet többé tulajdonjogot,
s akkor mindent elveszíthet, ami éltette,
amiből az élet értelmét joggal mérhette,

mert az a szív, mi egykor érzéssel telt meg,
másulva is átfogja az áldott kezeket,
csak akkor enged kissé erős szorítása,
ha tudatosul benne önnön csalódása.  

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése