Múlt nyomát görgetve

Nehéz vaspánt vágja a szavak szabadságát,

visszafojtott hang sem hallatszik belőle,

csak az a néhány átsurrant gondolati zaj,

mely szép beszédet rejtett a régen volt időbe.

Régi álmok hercegnője mára koldusruhát öltött,

szakadt-rongyos zsebében könnyét rejtegeti.

Csak akkor vált vigaszra mélycsendű bánata,

ha gyöngy írott betűin a múlt nyomát görgeti.

A múltat, mely visszaadja az érzés szárnyalását,

s visszaadja mindazt, mire szíve vágyott,

mert a múltban vannak azok a titkos pillanatok,

melyekben a szó ereje öröklétet váltott.

Vers:Kun Magdolna