Ha némely ember
kifordítaná önnön szívét,
és meglátná, hogy
legbelül
mennyi helyet foglal el
a kapzsiság
és milyen kis részt
kap benne a szeretet,
elgondolkodna azon,
hogy a képen lévő padon
ő is bármikor ott ülhet.
Mert nem az ember az
úr, ha nem az idő.
Az nem válogat
szegény s gazdag között.
Ugyanolyan mély
barázdát von mindenik arcára,
és ugyanolyan
ráncokat ölt a szemhéjuk fölött.
Az idő könyörtelen, ám
de mégis emberséges,
mert egyformán osztja
a múló napokat,
melyek úgy értékelik magát
az embert,
mint ahogy azok
értékelik hasonmásukat.
Senki ne higgye, hogy
különb másoknál,
csak azért, mert az
élettől többet kaphatott,
hisz az élet egyszer visszavesz mindent,
s ő sem lesz több, mint egy testetlen
ködfátyol,
mit születésekor a Jóisten reá aggatott.
Sokaknak kellene ezt manapság elolvasni.
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy te is így gondolod kedves Józsi!
VálaszTörlésSzeretettel.Magdi
Megváltozott a vershez való viszonyod! Nagyon Önmagad adod, s ez így tökéletes lett!
VálaszTörlésDrága Judit!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy így látod a vershez való viszonyom.
Nagyon megtisztelő vélemény ez számomra.
Szeretettel ölellek. Magdi