A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. április 14., szombat

Kifordított szívvel...


Ha némely ember kifordítaná önnön szívét,
és meglátná, hogy legbelül
mennyi helyet foglal el a kapzsiság
és milyen kis részt kap benne a szeretet,
elgondolkodna azon,
hogy a képen lévő padon ő is bármikor ott ülhet.

Mert nem az ember az úr, ha nem az idő.
Az nem válogat szegény s gazdag között.
Ugyanolyan mély barázdát von mindenik arcára,
és ugyanolyan ráncokat ölt a szemhéjuk fölött.

Az idő könyörtelen, ám de mégis emberséges,
mert egyformán osztja a múló napokat,
melyek úgy értékelik magát az embert,
mint ahogy azok értékelik hasonmásukat.

Senki ne higgye, hogy különb másoknál,
csak azért, mert az élettől többet kaphatott,
hisz az élet  egyszer visszavesz mindent,
s ő sem lesz több, mint egy testetlen ködfátyol,
mit születésekor a Jóisten reá aggatott.

Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Sokaknak kellene ezt manapság elolvasni.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm, hogy te is így gondolod kedves Józsi!
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  3. Megváltozott a vershez való viszonyod! Nagyon Önmagad adod, s ez így tökéletes lett!

    VálaszTörlés
  4. Drága Judit!
    Köszönöm, hogy így látod a vershez való viszonyom.
    Nagyon megtisztelő vélemény ez számomra.
    Szeretettel ölellek. Magdi

    VálaszTörlés