Már elértem

Az út és az idő, egyre-egyre fogy,

ahogy maguk a gyorsan telő percek,

csak egy marad állandó időben és térben,

az a változatlan érzés, mely,
ott nyit ajtót benned.

Ezért nem baj, hogy elszáguld
előttem az élet,

s nem baj, ha a napok egyre kevesebbek,

amit el akartam érni, akkor elértem,

mikor azt mondtad nekem

-örökké szeretlek-

Már nem kell más,

ennek az elfáradó szívnek,

csak az a boldog, Istenáldott tudat,

hogy mindig lesz egy hely,

ahová vissza lehet térni

akkor is, ha egymás nélkül

tapossuk a végtelen hajló,

végtelenbe sziporkázó

 csillagutakat.

Vers:Kun Magdolna