Hányszor mondjuk azt...

Hányszor mondjuk azt, bárcsak vége lenne,

és hányszor kezdjük elölről mégis ugyanazt,

hányszor mondunk nemet a következő napnak,

és hányszor vesszük észre, hogy az már nem is az,

ha nem a tegnapelőtt, mikor még élni akartunk,

mert volt hozzá bátorságunk és erőnk is akadt,

ahhoz, hogy megküzdjünk minden olyan percért,

ami részese volt a boldogságunknak.

A holnap sem lesz könnyebb és az azután sem,

mert bujkálni fog benne sok lélek-gyötrő óra,

miben annyiszor rejtőzhet még örömteli perc is,

ha béklyót kötünk az - én feladom- szóra.

Élni sokkal könnyebb, ha mellettünk áll valaki,

akire mindig számíthatunk, aki nem hagy el,

és erőn felül visszahúz a mélység bugyraiból,

akkor is, ha lápmedrében az élet süllyed el.

Vers:Kun Magdolna