Balatoni nyár

Emlékszel arra a régi balatoni nyárra,

mikor halk zene szólt a kis tóparti házba,

s egymáshoz simulva táncoltunk fáradhatatlanul?

Szemedben úgy lángolt az élet és a vágy,

hogy beleszédült minden vallomás,

mi ajkadról hullatott bódult szavakat.

Kamasz-szívem ettől oly ütemmel vert,

hogy a mellettünk dübörgő dobpergés sem mert

versenyre kelni azzal az átmorajló hanggal,

mi ott lobbant lánggá bordáim között.

Szemembe néztél, s én szemedbe néztem,

pillantásunkba beleragyogott a hold,

melynek fénye áttükröződött a hullámok felett,

s olyan volt, mint egy nagy-nagy csillagfolt,

mit körülöleltek az ezüst vízcseppek.

Derekam átfogtad és egy csók kíséretében

kisétáltunk a homokszemcsés partra,

majd elkötöttünk egy kétszemélyes csónakot

és csak suhantunk- suhantunk vele

a magasba szökellő tajtékzó habokba.

Mikor át értünk a köves túlsó partra,

megesküdtünk egymásnak, addig, amíg élünk,

ez a balatoni nyár lesz legszebb nyaraink

örök mementója.

vers:Kun Magdolna