A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. február 23., csütörtök

A csillagok is sírnak


A csillagok is átsírják a végtelen nagy eget,
mikor áthidegült lesz némelyikük teste,
s mikor fagyosan megdermedt szürke kősalakként,
 alant zuhannak egymást összetörve.

A csillagok is érzik, ha túl fagyos szívüket,
nem melegíti már lángjuk közelsége,
mert a csillagok is olyanok, mint az emberek,
kihuny egyszer belőlük a hűség tiszta fénye.

S ha fényüket elvesztik, semmivé lesznek,
nem mártóznak többé az ezüstholdas éjbe,
 fakó ragyogásukkal, mint csiszolatlan gyémánt,
oly könnyedén  hullnak a föld érdes rétegébe,

mintha nem lett volna csillagközi útjuknak
tündöklésre vágyó égi küldetése,
s mintha  nem lett volna egyik sem félrerúgott kő,
melynek kicsorbult éle lett minden büszkesége.

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése