A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. február 5., vasárnap

Az elszakadás törvénye


A búcsúzás mindig fáj csillagom,
hisz az sorvassza lelkünknek
érzelem-falát.
 Bárhogy is vonaglunk könyörületért
a sors-oltára előtt,
nem talál kegy-imát az ember-lázadás.
Ne feledd el soha,
az élet egy hosszú-hosszú utazás,
melyben mindig fel fog tűnni
olyan állomás,
ahol magunkra maradunk.
S mindaddig, míg élünk,
utunk görbületén ezer szikla hasad,
és mindegyik szikla,
vérző sebet fakaszt szívünk közepébe.
Mert amíg van ember,
kit szeretni tudunk,
az elszakadás törvényének
ott lesz az esélye.

Vers:Kun Magdolna


4 megjegyzés:

  1. Gyönyörű vers, drága Magdi!
    Bármennyire is szeretnék segíteni, néha nincs más eszközünk csak a szeretetünk és a hitünk .
    A szeretetünk, ami mindig vele van.
    A hitünk, hogy minden jóra fordul.
    Lélekbékés délutánt , erőt kívánok neked, Mindenkinek.

    Ölellek !

    VálaszTörlés
  2. Drága Mariann!
    A szeretetünk az, ami összekulcsolja kezeinket és annak erejét semmi le nem győzi.
    Együtt mindent kibírunk, de külön-külön mind elveszünk.
    Köszönöm érző és szerető lelked.
    Ölellek.
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Az ember végül egyedül marad....

    VálaszTörlés
  4. De egyszer drága Annaliz, újra együtt leszünk velük és akkor soha nem kell elválni.
    Ölellek szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés