A búcsúzás mindig fáj csillagom,
hisz az sorvassza lelkünknek
érzelem-falát.
Bárhogy is vonaglunk könyörületért
a sors-oltára előtt,
nem talál kegy-imát az
ember-lázadás.
Ne feledd el soha,
az élet egy
hosszú-hosszú utazás,
melyben mindig fel
fog tűnni
olyan állomás,
ahol magunkra
maradunk.
S mindaddig, míg élünk,
utunk görbületén ezer
szikla hasad,
és mindegyik szikla,
vérző sebet fakaszt szívünk közepébe.
vérző sebet fakaszt szívünk közepébe.
Mert amíg van ember,
kit szeretni tudunk,
az elszakadás
törvényének
ott lesz az esélye.
Vers:Kun Magdolna
Gyönyörű vers, drága Magdi!
VálaszTörlésBármennyire is szeretnék segíteni, néha nincs más eszközünk csak a szeretetünk és a hitünk .
A szeretetünk, ami mindig vele van.
A hitünk, hogy minden jóra fordul.
Lélekbékés délutánt , erőt kívánok neked, Mindenkinek.
Ölellek !
Drága Mariann!
VálaszTörlésA szeretetünk az, ami összekulcsolja kezeinket és annak erejét semmi le nem győzi.
Együtt mindent kibírunk, de külön-külön mind elveszünk.
Köszönöm érző és szerető lelked.
Ölellek.
Magdi
Az ember végül egyedül marad....
VálaszTörlésDe egyszer drága Annaliz, újra együtt leszünk velük és akkor soha nem kell elválni.
VálaszTörlésÖlellek szeretettel.
Magdi