Uram!
Add vissza hitét annak is,
ki rongyokba bujtatott könnyeit
hídalján sírja el,
és hontalanul vándorolva
reménykedik abban,
hogy te vigaszt nyújtasz neki,
ha hozzád esdekel.
Uram,
oly sokszor elnézem
azokat a bánatos szemeket,
melyek nap, mint nap
könnyet ejtenek a templomi oltárra,
s ilyenkor arra gondolok,
akár az én anyám is sírhatna ott,
mezítelen lábbal, ráncosan, vénen,
ha a halál nem előzte volna meg,
azt a sok lelketlen gonosz alakot,
kiknek szívén nem zubog át
emberséges vérjel.
Uram,
oly sok már a fájdalom, nehéz a teher,
nem bírja cipelni az elfáradó láb,
így csak egyetlen remény marad,
megtalálni azt az utat,
Add vissza hitét annak is,
ki rongyokba bujtatott könnyeit
hídalján sírja el,
és hontalanul vándorolva
reménykedik abban,
hogy te vigaszt nyújtasz neki,
ha hozzád esdekel.
Uram,
oly sokszor elnézem
azokat a bánatos szemeket,
melyek nap, mint nap
könnyet ejtenek a templomi oltárra,
s ilyenkor arra gondolok,
akár az én anyám is sírhatna ott,
mezítelen lábbal, ráncosan, vénen,
ha a halál nem előzte volna meg,
azt a sok lelketlen gonosz alakot,
kiknek szívén nem zubog át
emberséges vérjel.
Uram,
oly sok már a fájdalom, nehéz a teher,
nem bírja cipelni az elfáradó láb,
így csak egyetlen remény marad,
megtalálni azt az utat,
mely a mennyek kapuján át
elvezet hozzád
elvezet hozzád
Vers:Kun Magdolna
Vörösliliom
Kovács Daniela
Ne Istent játszd!
Vörösliliom
Kovács Daniela
Ne Istent játszd!
A szél reszketve fürtjeimbe kap,
sírva járt ma tömött börtönökben,
hol térdelt a Jó vastag láncra kötve,
s hol meghunyászkodva élt az alázat.
Ma megvetették a tébolyultakat,
az éhezőknek, árváknak ma sem jutott részvét,
s míg néztem a nyomor rám-osztható részét,
a semmibe rikoltottak a könyörgő szavak.
Ember, dőlj tollra, mint botra a fáradt,
hisz kezedben van minden ítélet,
Istent játszva nézd, a világ mivé lett,
rakd hát fejedre aranykoronádat!
De ne Istent játszd, hanem igazságot,
szeresd a Földet, s békülj meg vele,
légy tavasza, nyara, ősze, majd tele,
ne pusztítsd…építsd, szeresd a világot!
Tépd ki a gazt, ültess virágot,
etess madarakat tenyeredbe véve,
s mint ki nem látott már több ezer éve,
csodáld az élő színkavalkádot!
sírva járt ma tömött börtönökben,
hol térdelt a Jó vastag láncra kötve,
s hol meghunyászkodva élt az alázat.
Ma megvetették a tébolyultakat,
az éhezőknek, árváknak ma sem jutott részvét,
s míg néztem a nyomor rám-osztható részét,
a semmibe rikoltottak a könyörgő szavak.
Ember, dőlj tollra, mint botra a fáradt,
hisz kezedben van minden ítélet,
Istent játszva nézd, a világ mivé lett,
rakd hát fejedre aranykoronádat!
De ne Istent játszd, hanem igazságot,
szeresd a Földet, s békülj meg vele,
légy tavasza, nyara, ősze, majd tele,
ne pusztítsd…építsd, szeresd a világot!
Tépd ki a gazt, ültess virágot,
etess madarakat tenyeredbe véve,
s mint ki nem látott már több ezer éve,
csodáld az élő színkavalkádot!
Talán lesz más út is. Talán!
VálaszTörlésA szél reszketve fürtjeimbe kap,
VálaszTörléssírva járt ma tömött börtönökben,
hol térdelt a Jó vastag láncra kötve,
s hol meghunyászkodva élt az alázat.
Ma megvetették a tébolyultakat,
az éhezőknek, árváknak ma sem jutott részvét,
s míg néztem a nyomor rám-osztható részét,
a semmibe rikoltottak a könyörgő szavak.
Ember, dőlj tollra, mint botra a fáradt,
hisz kezedben van minden ítélet,
Istent játszva nézd, a világ mivé lett,
rakd hát fejedre aranykoronádat!
De ne Istent játszd, hanem igazságot,
szeresd a Földet, s békülj meg vele,
légy tavasza, nyara, ősze, majd tele,
ne pusztítsd…építsd, szeresd a világot!
Tépd ki a gazt, ültess virágot,
etess madarakat tenyeredbe véve,
s mint ki nem látott már több ezer éve,
csodáld az élő színkavalkádot!
Drága Magdi, ez a lélekrezdülésed könnyeket csalt a szememben. Bárcsak volna ennyi erőm, hogy szebbé varázsoljam ezt a világot, bárcsak volna egy varázspálcám, amellyel egy varázsütésre csodákat tehetnék... bárcsak összefoghatnánk mindannyian, hisz a világon mindenből van bőven, mindenkinek jutna, ha nem a kapzsiság, ha nem a szeretet lakna az ember szívében.
Szeretettel ölellek: Dana
Megint csak, tiszteleghetek itt a hölgyeknek! :)
VálaszTörlésDrága Bohóc!
VálaszTörlésAhhoz, hogy kiút legyen mindenki számára ebben az egy életben, meg kellene tanulni minden embernek, hogy az idő mindenki felett elfut és senki nem tudja, hol hogyan éri el a végzet. Ezért kellene ezt a kis időt szeretettel és másokra való odafigyeléssel leélni.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel
Magdi
Drága Dana!
VálaszTörlésHa csak néhány percre öleljük át szavainkkal mások lelkét, már tudjuk, hogy abban a néhány percben a szeretet győzött a gyorsan terjedő gonoszság felett.
Szívből köszönöm ezt a szép verset, mely ugyanolyan féltő és védelmező sóhaj, mint maga a szeretet, mely megsimogatja a fáradt arcokat és egy pillanatra letörli mindennapos könnyeiket.
Köszönöm, hogy a barátom vagy.
Szeretettel ölellek
Magdi
Kedves Józsi!
VálaszTörlésMindkettőnk nevében nagyon köszönöm:)
Szeretettel
Magdi
Ez itt már a szférák zenéje...versre verssel, szóra szóval, színre színnel....nagyon szép versek, köszönöm, hogy olvashattam, hallhattam.
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésMi köszönjük neked kedves szavaid is jóleső látogatásod.
Szeretettel ölellek
Magdi