Tudod milyen az,
mikor az őrült szemű
magány rád feszíti íját
és nyílhegyet lövell
a szíved közepébe,
mitől még jobban
érzed,
fojtóhurkot von nyakadra
az élet nehezéke,
s túl vérzel majd minden
álmot,
mit féltve rejtettél
néhány ócskarongyba elsírt
könnymaszatos évbe.
Tudod milyen az,
mikor minden egyes
napot
ugyanolyan némán
követ a torzformájú este,
miben nincs lebegő szárnyalás,
sem mese, sem dal,
ami nyugtatóan hatna sok
elodázott percre.
Csak az egyedüllét
uralkodik téren és időn át,
az
a keserű érzés, mely mindaddig seb marad,
míg hiányzik mellőlünk
az a lélekértő ember,
ki áttöri csendünkben
a magányfalakat
Vers.Kun Magdolna
Vers.Kun Magdolna
Sajnos tudom...
VálaszTörlésValójában sokan tudják, drága Léna, mégis keveseknek sikerül erről úgy írnia, hogy miközben olvassa az ember, elfelejti, hogy tulajdonképpen tudja. No, ez az a csoda, amire Te képes vagy, s úgy tudod "elkövetni", hogy még ezt is szépnek érzem. :)
Ölellek: pipacs
Szép hétvégéd legyen!
VálaszTörlésDrága Pipacs!
VálaszTörlésKedves szavaid selyme mindig rám simul.
Köszönöm ezt a jóleső érzést.
Örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel gondolok rád
Magdi
Drága Bohóc!
VálaszTörlésNagyon köszönöm látogatásod.
Szép hétvégét kívánok én is neked.
Szeretettel
Magdi