A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. január 28., szombat

Ezerszer is



Már ezerszer visszaléptünk a szokott sáros útra,
s valami ezerszer felsebezte rajta futó lábunk.
Hiába görgettünk magunk előtt, sok száz éles követ,
egy mindig ott maradt,  amit nem találtunk.

Ezerszer hittük azt, hogy vége van a nyárnak,
s annyiszor bíztuk, hogy lesz még folytatás.
Mert mi akkor is szerettünk, mikor megaláztak,
és hajszálakként tépték ki az érzés fonalát.

Nem akartunk szembesülni azzal a valós ténnyel,
hogy elképzelt álmaink, csak fantázia volt,
hiába épült rá újabb és újabb százezernyi emlék,
ha volt benne egy, mely mindent letarolt.

Futnánk messzire, még a messzibbnél is messzebb,
de megáll a szívünk, és nem indul tovább,
csak topog egy helyben, könnybe lábadt szemmel,
míg vissza nem talál majd a régi úton át.

Vers:Kun Magdolna

Mohának szeretettel

2 megjegyzés:

  1. "Mert mi akkor is szerettünk..." pedig nem kellett volna. :((((
    Gyönyörű a versed Magdika.
    Ölellek.
    pipacs

    VálaszTörlés
  2. Drága Pipacs!
    A mély fájdalom teszi értékessé az igaz érzést.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Örültem kedves látogatásodnak.
    Szeretettel ölellek.
    Magdi

    VálaszTörlés