Az én Anyám...

Esténként,

mikor gyermekszívem bánat járta át,

és könnyeket sírtam kispárnám szélére,

odabújt mellém szép arcú anyám

s az ablakon át felnéztünk a teliholdas égre.

Akkor átölelt szorosan és azt mondta nekem

- Válassz egy csillagot, olyan igazán ékeset,

ami túlderengi majd a fényesebbeket

s én ígérem egyszer elhozom neked-

Elkezdtem figyelni a sok-sok égi lángot,

és hosszasan kerestem a legeslegszebbet,

de hiába mert bármilyen távolra is néztem,

nem leltem meg azt a tükörfényeset.

Már éppen elcsüggedtem,

mikor szemem pillantása,

anyám könnytől csillogó két szemébe révedt,

s én megláttam benne azt a sziporkázó éket,

mely túlragyogta sugarával

a csillagnemzedéket

Ma már én is tudom,

anyám szemében

csak egy könnycsepp ragyogott,

de az túl tündöklött varázsával

minden csillagot.

Vers:Kun Magdolna