A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. december 16., péntek

Karácsonyi csend...


Hiába leplezitek,
látom arcotokat, ahogy a sós könnyek
vájatot rónak minden egyes ráncra,
látom a pillantást, mely ezerszer odanéz,
az ajtóban a zárra,
s látom, ahogy megfürödve, ünneplőben álltok,
terített asztalnál zsebkendőt szorítva, 

valakire vártok,
mert titkon remélitek, ma eljön az-az óra,
mikor az évtizednyi hallgatás ,
 üdvözülést nyer néhány elfeledett szóba,
mit annak ajka súg majd,
kiért elfáradó lelketek ezt a félarasznyi életet
 rájuk tékozolta.

Akármit teszel,
a vég-nélküli csendet már
nem oldja a szeretet.

Így amíg élsz,
s míg az is él, kit szeretsz,
addig tedd nyitottá előtte
ember-szívedet.

Kun Magdolna



2 megjegyzés: