Szent-Karácsony éjjelén...

Hunbullstar
vers-ajándéka

Szent Karácsony éjjelén

Szent Karácsony éjjelén

lelkem utcáin ténfergek én

és látok sok meleg, fénylő ablakot

és fagytól didergő ködszürke alakot

Látok fájdalmas és csendes sírást,

látok szeretettől könnyes levélírást

és látok mosolygó gyermekarcokat.

Keveset látok és mégis oly sokat

Én sohasem kerestem őt,

a majdan és most következőt,

mert tudom lát engem és rám lel,

és én megtalálom őt, majd ha kell

Ezért most bensőmben állítok fenyőt,

mely legbelül és belőlem nőtt.

Fáradt testem egyetlen gyönyöre,

faként lesz támasza és gyökere

S látok sok kis fát nőni egyre jobban.

Látok új embereket hittel-hinni a jóban
Nőjön csak hatalmasra ez az erdő,
mert itt van Karácsony, mindjárt eljő,

hol lelkünk dalra kél,
s megfáradt testünkbe új béke tér.
Ott vagy te örökre együtt velünk,
s megfogod oly fájón elárvult kezünk

Szent Karácsony éjjelén!

******

A szeretetnek nincs törvénye,

csak barátja és ellensége…

Mindenki

Önmaga dönti el

hogy a jóság,

vagy a gonoszság útján halad,

de azt tudni kell,

hogy egy napon,

számadást kell adni arról,

mi volt az, mitől az ember

másokkal,

és saját magával szemben is

mindig ember

maradt

Gondolat: Kun Magdolna