Angyalok

Angyalok szálltak át a városon,
kezükben fénylő kis harangok,
melyeknek bűvös csilingelésétől,
milliónyi földi lélek víg kacajt hallatott

Én is így kacagtam,
mikor visszaemlékeztem nagymamám szavára,
karácsonyi csengettyűs dallamos hangjára,
melyből úgy áradt az ünnepnapi varázs,
mint szép imákból a hőn áhított fohász.

Nagymamám azt mondta mindig,
hogy Karácsony táján,
az igazi angyalok láthatatlanok,
de ha jól kitárjuk szívünk és szemünk,
megláthatjuk őket,
mert ők nem égi tünemények,
hanem egyszerű ruhájú hétköznapi lények,
kik megfogják kezünk,
s addig vigyázzák botló lépteinket,
míg önmagunk hitéből új ösvényt nem lelünk

Nagymamámnak elhittem
mindazt, amit mondott
s lám igazzá is váltak a mesebeli szavak,
mert ma már nekem is, földön járó,

ezüstruhás angyalok vigyázzák és óvják,

tövisekkel tűzdelt élet-utamat.

Kun Magdolna