Húgomnak
Rólad még nem írtam rímcsengő meséket,
és nem ragyogtál bele a szavak szépségébe,
pedig annyiszor, de annyiszor emlékeztem rád,
ahány csillag fénylett fel az éjszakai égre
Bocsásd meg, ha gyöngybetűim néha elgurultak
és nem lelkeden csillogott csillagporos éke,
de oly sokan voltak itt, kik vágyták a szép szót
és folyton áhítoztak a szeretet-beszédre
De így November tájékán melléd oson
léptem,
s együtt szárnyaljuk át az ég
és föld határt,
hogy megmutassam neked, nincs oly
messzeség,
mit a szív és az emlék ne törhetne át.
:(
VálaszTörlésKöszönöm látogatásod kedves Józsi!
VálaszTörlésÖlellek, drága Magdi!
VálaszTörlésA húgomra gondolok...annyira szeretem !Ha belegondolok, hogy elveszíthetem, hát...gyönyörű ez a vers Magdika. Köszönöm a hajnali könnyeket.
VálaszTörlésDrága Mariann!
VálaszTörlésÉn is ölellek téged!
Szép vasárnapot kívánok
Magdi
Drága Annaliz!
VálaszTörlésSzomorú dolog, ha az ember sorban elveszíti a szeretteit, de vigaszt nyújt az a tudat, hogy egyszer találkozunk.
Köszönöm a könnyeid.
Szeretettel ölellek
Magdi