A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. december 10., szombat

Adventi gyertyaláng


Minden égő adventi gyertya,
valaki szíve melegének
itt hagyott darabja,
mely oly ragyogást áraszt
a langy-meleg szobákba,
mint a lángra kapott csillagszórók
lobbanószikrája,
melynek szép-ívű sugarától
lelkünk ezüstszínt sejtető
 lepke-tündér szárnya
 új erőre kap,
és átsuhan velünk a csillagokon túli
mennyei világba,
ahol az ég és föld világnak
nincs már vélt határa,
melynek elválaszthatósága
akadályt gördíthetne
egy összeölelkező
szívtalálkozásba.


Vers: Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Gyerekkoromban az volt az est fénypontja, mikor apám meggyújtotta az első gyertyát, anyám lekapcsolta a villanyt, majd gyúltak sorban a gyertyácskák. Igazi gyertyák, nem elektromos. Legvégül a csillagszórók. És csak álltunk a fa körül, gyönyörködtünk. Együtt. Együtt az egész család. Most már értük is ég ...

    VálaszTörlés
  2. Mikor a csillagszórók szikrája bevilágította az éjszaka sötétjét, mindig arra gondoltam ez a fény azok szemének sugarai, akik odaátról figyelik a fellobbanó lángocskákat.
    Hiszem, hogy minden Karácsonykor ők is velünk ünnepelnek, akkor is, ha nem látjuk szabad szemmel szeretteink körvonalát.
    Köszönöm, hogy olvastál kedves Józsi!

    VálaszTörlés
  3. Nem nem látjuk. De hisszük s ezért érezzük. :)

    VálaszTörlés
  4. Így igaz Józsi, hisszük és érezzük mindenképpen:)
    Köszönöm!

    VálaszTörlés