Minden égő adventi gyertya,
valaki szíve melegének
itt hagyott darabja,
mely oly ragyogást áraszt
a langy-meleg szobákba,
mint lángra kapott csillagszórók
lobbanó szikrája.
Az adventi gyertyafény
elvezet
minket a csillagokon túli
mennyei világba,
oda, ahol ég és föld világnak
nincs már vélt határa,
ami akadályt gördíthetne elénk,
s ami meggátolná,
hogy viszontlássuk egymást
egy
összeölelkező
szívtalálkozásba.
Kun Magdolna
Gyerekkoromban az volt az est fénypontja, mikor apám meggyújtotta az első gyertyát, anyám lekapcsolta a villanyt, majd gyúltak sorban a gyertyácskák. Igazi gyertyák, nem elektromos. Legvégül a csillagszórók. És csak álltunk a fa körül, gyönyörködtünk. Együtt. Együtt az egész család. Most már értük is ég ...
VálaszTörlésMikor a csillagszórók szikrája bevilágította az éjszaka sötétjét, mindig arra gondoltam ez a fény azok szemének sugarai, akik odaátról figyelik a fellobbanó lángocskákat.
VálaszTörlésHiszem, hogy minden Karácsonykor ők is velünk ünnepelnek, akkor is, ha nem látjuk szabad szemmel szeretteink körvonalát.
Köszönöm, hogy olvastál kedves Józsi!
Nem nem látjuk. De hisszük s ezért érezzük. :)
VálaszTörlésÍgy igaz Józsi, hisszük és érezzük mindenképpen:)
VálaszTörlésKöszönöm!