A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. december 4., vasárnap

Aláhulló pillangó...


Hányszor megpróbáltam
szikla-sorsom vérző súlyával
magasba emelkedni,
hogy elérhessem egyetlen egyszer
a szabad akaratú mindenség
lebegő határát,
hol a legnehezebb dolgok is
lepkekönnyűvé válnak,
de leszakadt szárnyaim
nem bírták el a rám akasztott terhet
s magasból aláhullva lettem vesztes,
hátrahagyva mindent, ami szép
és mindent, ami
kedves

Mára már
csak a képzeletem repít
a túlon-túli messzire,
s a lélek, mely idővel
kettétörött szárnnyal is
átsuhan az ibolyaszín
semmibe

Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Drága Magdika!
    Pillangóélet... és a sors kövei. Egyszer úgyis megtaláljuk, azt az ibolyaszínűt! Már megfigyeltem, hogy egyes időszakok azonos lelkiállapot hoznak, és hasonló gondolatok foglalkoztatnak bennünket. Most veled repültem egy csöppet, a semmibe...
    Lelked szárnyai, azért még mindig szivárványszínűek! :))))
    Szeretettel ölellek.
    pipacs :)

    VálaszTörlés
  2. Repülj csak lepkeszárnyú Csillaglány. :))
    Mindannyiunk örömére.

    VálaszTörlés
  3. Drága Pipacs!
    Van úgy, hogy nem látjuk fényét a nyári napnak és azt hisszük, már soha nem ragyog ránk többé, pedig az ott van, csak télfelhők takarják köd-könnyes zúzmarával.
    Köszönöm megtisztelő szép szavaid.
    Szeretettel gondolok rád
    Magdi

    VálaszTörlés
  4. Kedves Józsi!
    Szép szavaid nagyon megtisztelőek és lélekmelengetőek.
    Igazán köszönöm:)
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.