Örök bohém szívünk soha nem tanul,
hiába mélyítik tátongó sebek,
megküzd az érzésért minden álmon túl,
akkor is, ha közben vére elcsepeg,
mert csak a szív képes feláldozni önmagát,
azért kiben hite hajtást gyökerez,
hisz tudja, hogy meghalni ezerszer is könnyebb,
mint kitagadva dobbanni egy másik
szív felett
Vers: Kun Magdolna
Ezért "halhatatlan" a szív. Nem? :)
VálaszTörlésNagyon szép kedves Magdi! Nagyon! :))
Talán a szív és a lélek
VálaszTörléskülön- külön erő,
talán egybeforrva
múlt, jelen és jövő,
nem tudhatja senki,
de az biztos,
hogy e kettő nélkül
egyetlen lépést sem érdemes
az érzésért megtenni,
mert az érzés mind-mind
csupa szív és lélek,
mely tavasz-hintón repít
a nyár-csókos
mesékhez
Így igaz kedves Józsi:)
A szív maga a lélek, halhatatlan uralkodója a tudatnak.
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel
Magdi
Ó, te drága, fáradhatatlan szívem,
VálaszTörléshányszor remegsz úgy, mint szélben kinn a fák,
hányszor zülleszt szét a másba vetett hitem,
mégsem torpansz meg, csak dobogsz, versz tovább,
hányszor alszik ki mélyedben a tűz,
majd érzem újra benned éles melegét,
egy pillanatra megállsz, reménytelennek tűnsz,
majd ismét nekilódulsz múltat feledvén,
és csodát áhítva szenvedéllyel töltődsz
helyettem is hiszed jövőm igazát,
ha marcangol a kín, egy pillanatig gyötrődsz,
de hamar újra érzed az öröm illatát.
Álom-üst fortyog benned, mint a láva,
a legsűrűbb méz is mélyedből ered,
bátran indulsz el minden vad csatába,
majd győzelem tölti minden szegleted.
Az időknek tükre nem hagy nyomot rajtad
nem félsz, hogy a csend árnyát veti rád,
bérc-nyomta kővé változol a bajban,
nem torpansz meg, csak dobogsz, versz tovább…
Drága Magdi, gyakran a gondolatmorzsáid közt keresem én is megtört hitemet, s legtöbbször, mint akár most is, megtalálom. Inkább feszüljön önön keresztjére a szívem minden áldott nap, és bénítson a fájdalom, mintsem érzelmek nélkül kelljen élnem.
Szeretettel ölellek: Dana
Eeez igen! Minden elismerésem Hölgyek! :)))
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHősként harcolt szívem már nem állja a sarat,
VálaszTörlésbotján támaszkodva roggyan meg a térde,
hiába hoz láz-nyarat a virágfüttyös tavasz,
ott sírdogál egymagában a semmi közepébe
Fáradt izmát iga hajtja s az élet keménysége,
mely szikár arca vonására vércsíkot remeg,
s míg áthajlanak cseppjei az elfáradt mesékbe,
mélyült árkú szeme könnyel telik meg
Esténként, magány-ölbe hajtja őszezüst fejét
s rongyélete napjait két kezébe fogja,
hogy fénye, mely árnyékot vet deres álmaira,
hátralévő éveit még díszbe csomagolja,
mert a szív, az bátor, csak ereje van fogytán,
ereje mely valaha sas-szárnyat kapott,
hogy az idő fölé emelkedve átrepülje majd
a halhatatlanságig érő hullám fodrokat
s ha majd nem zenél már többé halvány lüktetése
és szótlansága megdermeszti az acélsírokat,
egy öröktörvény dolog jusson mindenki eszébe
a szív volt az, ki ütközött és babért aratott
Drága Dana!
Csodás versed versre vers-vers lett:)
Ölellek minden szépségért, amit nekünk adsz
Magdi
Köszönjük szépen kedves Józsi:)
VálaszTörlésMegtiszteltél bennünket:)
Hát ez mindent felülmúl ! Versre verssel...válaszoltok. Nem mondom, szorult belétek poétika...nagyon szép versek.
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésNagyon köszönjük kedves szavaid és megtisztelő látogatásod.
Szeretettel ölellek
Magdi
Drága Magdi!
VálaszTörlésGyönyörű versek! Nem is gondoltam, hogy a megjegyzések ,ilyen kincseket rejtenek:)
Gratulálok mind a kettőtöknek!
Nagyon szép napot kívánok!
Ölellek:M
Drága Mariann!
VálaszTörlésNagyon köszönjük szép szavaid:)
Örülök, hogy itt voltál.
Szép estét kívánok!
Szeretettel ölellek
Magdi