A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. november 1., kedd

Novemberi őszirózsa...



Mama, ugye te is észrevetted,
hogy szakad a távolság apró cafatokra,
mikor könnyeim ráhullnak
őszirózsa illatú márványkő sírodra?
Érzed mama azt a furcsa szívdobbanást,
mely átosont lelkem belső érfalán,
olyan magasztos, mint egy enyhe ölelés,
mit ott éreztem házunkban egykor hajdanán.
Tudod mama oly jó, ha közeledben vagyok,
mert biztonságot ad minden mozdulat,
mi elszántsággal keresi, s bizalommal kutatja,
abban a másik világban vélt életnyomokat.
Tudom, hogy a halál sosem lehet gonosz,
hisz embernél emberibb a cselekedete,
mert ő az, aki levesz minden terhet arról,
kinek vállait feltöri nehéz keresztje.
S tudom a halálnál nincs hűebb barát,
sosem hagyja cserben azt, ki hozzá esdekel,
mert az örök-fény hazája annak adatik meg,
ki őt követve a sírba menetel.
S még azt is tudom, bárhogy dacolunk is,
élő ember nem léphet át azon a falon,
hol az elmúlás tanyázik kifeszített szélű,
üvegszilánk élű angyalszárnyakon.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Bárcsak tudnék megszólalni... de most itt lüktet torkomban a soraidból áradó hiány, fájdalom, és képtelen vagyok szavakba önteni az érzéseimet. Hagyom, hogy az itt hagyott könnycseppjeim szólaljanak meg helyettem...

    Együtt érzőn ölellek: Dana

    VálaszTörlés
  2. Drága Dana!
    Nehéz ilyenkor bármit is mondanunk, mert nincsenek méltó szavak, ahhoz a fájdalomhoz, ami áthatja szívünket.
    Mindkettőnk ismeri azt a mérhetetlen hiányt, ami mindennapjaink kísérője.

    Köszönöm a könnyeid és sokat jelentő barátságod.
    Szeretettel ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés